Elmondom, hogy miért nincs igazad...

Minek megtanulni gépelni? – vetik oda néhányan sebtében, hanyagul. Általában ezekkel az érvekkel rukkolnak elő:

• Én két ujjal is nagyon gyorsan írok a mobilomon/iPhone-omon.
• Lenyomok egy betűt, és feldobja a keresett szót.
• Küldök hangüzit.
• Én nem szeretek írni, felhívom, akinek akarok valamit mondani.
• Az AI leírja helyettem.

Elmondom, hogy miért nem tudják a fenti opciók (a legtöbb esetben és teljes mértékben) helyettesíteni a billentyűzeten történő szakszerű tízujjas gépírást. Hogy miért nem érik utol távolról sem utóbbi hatékonyságát: időben, energiában, minőségben. És plusz-bónusz egészségvédelmi szempontból. Lássuk:

• Két ujjal soha nem lehet azzal a sebességgel írni, amit tízzel. Nem sok matematikai érzék kell hozzá, hogy kilogikázzuk: 35 betűt, illetve 46 billentyűt (ha a számokat és a speciális karaktereket bele sem számolom) hamarabb kezel és rövidebb út alatt elér 10 ujj, mint kettő.
• Hiába dobja fel a leütött első egy-két-há… karakterre az azonosan kezdődő gyakori szavakat az okoseszköz, ha Neked épp nem arra van szükséged, épp nem olyan toldalékkal van rá szükséged (azzal ugye tisztában vagyunk, hogy csodálatos magyar nyelvünk káprázatosan gazdag morfémarendszerrel rendelkezik, van miből válogatni…) – minimum azzal is várakozási idő megy el, amíg kikeresgéled a feldobott opciók közül, melyiket szeretnéd (feltéve, hagy elég gyorsan és persze pontosan tudsz hozzá olvasni). Valójában azonban a mesterséges intelligencia nagyon gyakran visszaírja/átírja a még oly gondosan kikeresett és lenyomott választottjainkat is, amit aztán újfent törölhetsz, javíthatsz, kezdheted elölről bepötyögni. Máris temérdek időveszteségnél járunk a tíz ujjal vakon, gyorsan és hibátlanul gépelővel szemben.
• Azt mondod, ha hibásan van leírva, kutyabaj, otthagyod, abból is tudni fogod majd, mit jegyzeteltél? Kötve hiszem. Néha bejöhet, de ha már sok anyagról, hosszú szövegekről van szó, ki emlékszik arra, mi volt az eredeti gondolat amögött, amit olyan szépségesen átköltött nekünk a gépi logika? Nem beszélve a perfekt félreértések tökéletes táptalajáról (mert hiszen sokszor a technika ördöge által átírt szavak is egy értelmes mondatot adnak ki, csak éppen homlokegyenest más tartalommal).
• Nem, nem mindenkinek küldhetsz hangüzit. Haveri alapon még elmegy, játszótéri szinten, de a valódi életben, a munka világában, a hivatalos ügyek intézésekor hamar rá kell majd jönnöd, hogy az ilyetén indított kérelmeid, utasításaid, ügyintézéseid… nem érnek célt. Le fogod késni a határidőket, mert a kutya nem fogja meghallgatni a hangüzeneteidet. Nagyon hamar a kispadon találhatod magad.
• Telefonon, szóban sok mindent egyszerűen, gyorsan el lehet intézni, és igen, gyorsabban, mintha levelezgetnénk egymással. Vannak azonban ügyek, munkák, projektek…, amiket nem lehet "letelefonálni". Hanem bizony hosszú szövegeket kell fogalmazni hozzájuk, táblázatokat kitöltögetni, stb.-stb. Nincs mese: le kell írni. Bizonyos hivatalos iratokat meg aztán pláne. Azt tekintik hiteles információnak. Nyilván senki sem látott még bírósági jegyzőkönyvet a telefonvonalban lógni.
• És végül, az a bizonyos AI. Aha. Gondolhatom, hogy majd leiratozza nekem, amit rábeszélek. Csakhogy nem úgy használja a központozást, ahogy kellene (tudod, ezek a mondatközi és mondatvégi írásjelek, melyeknek a jelenlétéről ha máshonnan nem is, de a Bánk bánból tökéletesen tudjuk, hogy mégsem olyan haszontalanok, tekintve, hogy most akkor meg kell ölni a királynét, vagy nem kell, mondja ezt egy kis vessző, vagy a kis vessző hiánya). Nem úgy használja a külön- és egybeírást, mint ahogy a szöveg értelme megkívánná (lesz belőle egy teljesen másik értelem). Nem beszélve arról, hogy amit egy gép fogalmaz (ha ő a fogalmazó is), híján van minden emberi érzelemnek. Pedig azt, hogy valami például komoly vagy vicces, azt gyakran csak az emberi tényező (a stilisztika) teszi hozzá a száraz szöveghez – miközben a jelentés szempontjából ez ugye nagyon nem mindegy. Összességében: akárhogy is fejlődik a technika, egyvalamit soha nem fog tudni helyettesíteni: az emberit.

Miközben pedig a kis tenyérbemászó eszközeink apró képernyője fölött görnyedünk… – be sem kell tán fejeznem a mondatot, hiszen értjük: görnyedünk. Garantált a gerincsérv. Idejekorán. De mondjuk inkább így: teljesen feleslegesen. Hiszen ülhetnénk egészségvédő, helyes test- és kartartással is a billentyűzet mellett, és gépelhetnénk villámgyorsan vakon, felemelt tekintettel, a szemünket és az idegrendszerünket is megkímélve.

Ezért nincs hát igazad, ha azt mondod, Te ezt két ujjal is megoldod…

Légy okos, és ha olyan az életformád, amely megköveteli, hogy sok szöveget kelljen írnod, tanulj meg mielőbb tíz ujjal vakon gépelni! Az a befektetés, amit erre időben, energiában és anyagiakban áldozol, nem kifejezés, hogy milyen minimális a hatékony és sikeres boldogulásodhoz, az egészséged megőrzéséhez képest, életreszóló viszonyítási rendszerben.

Ha úgy gondolod, van a fentiekben némi igazság, kérlek, oszd meg ismerőseiddel is ezt a bejegyzést, hogy minél több embernek lehessen könnyebb a munkája és hosszabb az egészsége! Ha pedig tőlem szeretnétek tanulni, itt találtok hozzá lehetőséget: