Üdvözöllek!
Dr. Schéder Veronika vagyok, nyelvész, az Integratív Diszlexia-terápia védjegyoltalom alatt álló módszer, ill. Az olvasási készség integratív fejlesztése című akkreditált pedagógus-továbbképzés alapítója.
Az alsó tagozatos gyermekek olvasástanulását a pedagógiában egyedülálló, innovatív módon segítem. Programom a nagymozgások fejlesztésén alapul, a klasszikus balett mozgásformáival dolgozik.
A felső tagozatos, gimnazista, ill. felnőtt diszlexiások és diszgráfiások boldogulását a tízujjas gépírás technikájának tanításával tudom támogatni.
Honlapom főmenüjéből részletesebben is megismerkedhetsz szakmai életutammal és munkamódszeremmel.
https://www.noklapja.hu/hetilap/2024/10/04/tancold-el-a-betuket-scheder-veronika-tortenete/
Az Integratív Diszlexia-terápia célzottan a problémák idegrendszeri hátterére fókuszál.
Több részképesség fejlesztése valósul meg egyszerre. Ezek mind elengedhetetlen alapjai az olvasás és írás zökkenőmentes elsajátításának és későbbi automatikus használatának:
- a saját test megismerése (legyen képes a gyermek érzékelni és megnevezni a testrészeit),
- a mozgásészlelés, az egyensúlyészlelés,
- a térbeli tájékozódás (biztonsággal tudja azonosítani az irányokat),
- a figyelem,
- a vizuális észlelés (ez a látott alakok felismerését jelenti),
- a beszédészlelés (ez a hangok, hangkapcsolatok felismerése: pl. az egyes hangok megkülönböztetése, sorrendiségük azonosítása),
- a különböző érzékszervekből származó érzékelések összekapcsolásának képessége: például, hogy egy beszédhang (hallási érzékelés) megfelel ugyanannak a betűnek (látási érzékelés),
- a nagy- és finommozgások összehangolása (a finommozgások közé tartozik beszéd közben a szájmozgás, írás közben pedig az ujjak mozgása).
Az alsó tagozatos gyerekekkel jelenléti formában, kiscsoportokban (3-5 fő) dolgozom, miközben a szüleikkel is élő kapcsolatban vagyok: rendszeresen adok számukra visszajelzéseket, valamint ők is fordulhatnak hozzám személyes kérdéseikkel.
Ennek a munkának az a legnagyobb előnye, hogy a gyerekek nem a klasszikus értelemben gyakorolják az olvasást (egy széken/padban ülve, az asztal fölött görnyedve...), hanem a betűket eltáncolva. Azaz itt folyamatosan mozgásban vannak, amit élveznek, amire motiváltak, és ezáltal hamar beindul a fejlődésük.
A kiscsoportokban egyszerre több érzékszerv irányából támogatjuk a tanulást:
- sokat mozgunk, amihez a klasszikus balett elemeit használjuk,
- mindezt gyakran zenére, dramatikusan, ritmusosan tesszük,
- mesés történetbe illesztjük a betűk újratanulását (hallásalapú feldolgozással),
- természetesen megfelelő vizuális szemléltetéssel.
Munkám során felhasználom a meseterápiás ismereteimet is.
A nagyobbakkal (5. osztálytól) a tízujjas vakírás (gépírás) technikájával ismerkedünk meg, és ezekhez a foglalkozásokhoz mindenki kényelmesen, a saját otthonából tud csatlakozni, ami sok szempontból nagy előny, eredményességét tekintve pedig kiválóan működik.
A tízujjas gépírás technikájának elsajátítása módszertanilag:
- a beszédészlelést, a szavak hangokra bontását,
- a másolandó szövegen megjelenő betűk vizuális észlelését,
- az ujjak finom mozgásait, és a legfontosabbat, a mindezek közötti koordinációt,
- valamint az ütemes ritmusérzékelést fejleszti, tehát majdnem mindent, amit kell.
Az online csoportok is kis létszámmal, max. 5-6 fővel működnek, ahol még egyénileg is tudok figyelni minden gyermekre. A felső tagozatos gyermekek szüleivel is törekszem a folyamatos, jelen esetben e-mailben történő (személyes) kapcsolattartásra, mert a hatékony együttműködést a cél érdekében elengedhetetlennek tartom.
Az Integratív Diszlexia-terápia Program két korosztály számára készült: második-harmadik-negyedik osztályos kicsiknek, ill. ötödik osztálytól felfelé akár gimiseknek is.
A fiatalabb korosztály olvasási készségének fejlesztését hallás útján feldolgozott mesével, és a meséhez kapcsolódó nagymozgásos gyakorlatok tanításával támogatjuk.
Ebben a fejlesztési szakaszban a gyerekekkel feldolgozzuk az ábécé valamennyi betűjét úgy, hogy azokat a klasszikus balettból átvett, de leegyszerűsített mozdulatok segítségével az egész testükkel megformálják. Ennek következtében fejlődik a testtudatosságuk, a proprioceptív érzékelésük (a különböző testrészek testhez viszonyított érzékelése), az egyensúlyuk, a nagymozgás-koordinációjuk, a téri tájékozódásuk és az irányfelismerési képességük, a vizuális és a transzformációs észlelésük (utóbbi a hangok és a nekik megfelelő látott alakok/betűk összekapcsolási képességét jelenti). Ezek mind szükséges és elengedhetetlen feltételei az olvasás és írás zökkenőmentes elsajátításának, illetve későbbi készségszintű használatának. A diszlexiás gyerekek fejlődő idegrendszerét a mozgáson keresztül igyekszünk a helyes útra irányítani: a betűk alakjáról készült testi lenyomatok belső képét, érzetét rögzítjük bennük, hogy aztán később, a nagymozgások térbeli stabilizálódása után mindezeket az elemeket a síkba és a finommotorikumba (tehát kézmozdulatokba) is át tudjuk ültetni.
A betűkkel való foglalkozások sorrendje a tízujjas vakírás, más néven elektronikus írástechnika (röviden: gépírás) betűtanítási sorrendjét követi, így - ha szeretnék - a gyerekek könnyen be tudnak majd kapcsolódni a program második szakaszába is, ahová az idősebb korosztályt várjuk.
Gyakori kérdések:
Nem, sőt, hajlékonynak sem kell hozzá lenni. Nagyon egyszerű kar-, láb- és testmozdulatokkal dolgozunk.
Természetesen. Egyébként a balett nagyon szép izomzatot alakít ki, ami igazán férfias érték.
Nem, de a klasszikus balett alapgyakorlataival dolgozunk, s jó alapot, illetve kedvet teremthet a gyerekeknek a későbbi (vagy akár már a párhuzamos) balett-tanuláshoz.
Az idősebb korosztály számára kidolgozott módszerem az alsósok programjának elvégzése nélkül, önmagában is igénybe vehető.
A nagyobbakkal már a mesés kerettörténet mellőzésével, de a balettelemek bizonyos mértékű megismertetésére továbbra is építve a számítógép billentyűzetén folytatjuk a fejlesztő munkát. Minden foglalkozáson saját testérzetbe dolgozzuk az egyes betűk formáját, majd a számítógép billentyűzetén mindig az éppen tanult betűre fókuszálva betűkapcsolási gyakorlatokkal rögzítjük az új (pontosabban régi-új) ismeretet. A számítógépen ütemre, hangosan betűzve írunk, támogatva ezzel a diszlexiás gyerekek gyengébben működő (esetleg hiányzó), pedig igen fontos részképességének, fonológiai tudatosságának a fejlesztését. A gyerekek megtanulják a tapintásra és a térérzékelésre támaszkodva az egyes betűk elhelyezkedését a számítógép billentyűzetén, így tekintetükkel írás közben a másolandó szöveget követhetik, nem kell a kezüket nézniük. Látom-hallom-mondom-tapintom-csinálom... típusú, sok érzékszerv bevonásával történő idegrendszeri stimuláció zajlik a minél pontosabb és tartósabb bevésődés érdekében.
Ismert, hogy a diszlexiás gyerekeknek gyakran az írás is nehezebben megy. A folyóírásuk gyakorta inkább a nyomtatott kisbetűk formáját veszi fel. Az elektronikus írástechnika elsajátítása számukra kivételes előnyt jelenthet, lehetővé teszi, hogy a tanórákon történő jegyzetelés során ne maradjanak le a társaiktól csak azért, mert ők lassabbak - inkább gyorsabbá is válhatnak a többieknél. A sajátos nevelési igényű gyermekek számára a számítógépes jegyzetelés, illetőleg a dolgozatok számítógépen történő elkészítése törvényileg is megengedett. Manapság pedig, amikor a számítógépek nélkül szinte elképzelhetetlen már a munka világában megállni a helyünket, a tízujjas vakírás technikájának birtoklása egyébként is igazi kincsnek számít.
Többnyire az a tapasztalatom, hogy akik nem tudnak szabályosan tíz ujjal vakon gépelni, meg vannak győződve arról, hogy a saját autodidakta billentyűkezelésük a célnak tökéletesen megfelel. Általában ezekkel az érvekkel rukkolnak elő:
(Ezt a bejegyzést két másik előzi meg a Blog-rovatban. Nicholas Kardaras: A képernyő rabjai című könyvét szerettem volna Nektek ily' módon bemutatni.)
Iratkozz fel az ingyenes hírlevelekért
<<<
Vagy küldj üzenetet
>>>
