Diszlexiás vagy? Járj balettra!
Rögtön az elején
szeretnék eloszlatni egy esetleges félreértést: én magam nem voltam, nem vagyok
diszlexiás. Szerencsés módon kiváló nyelvi készségekkel vettem az akadályokat
már első iskoláséveimben is. De amit a balettórákon való részvételem kapcsán a
saját "bőrömön" megtapasztaltam, az ugyanúgy érvényes bárki másra is, és most -
immár nyelvész szakértő szemmel - erről szeretnék írni, integratív
diszlexia-terápiás megközelítéssel.
Tavaly tavasszal újra elkezdtem balettórákra járni Nyíregyházán, egy felnőtt balettcsoportba. Éppen 30 évvel azután, hogy befejeztem általános iskolai balett tagozatos tanulmányaimat. Most 44 éves vagyok, egész életemben sportoltam, csakhogy ennek a sportnak java része éppen ellentétesen dolgoztatta az izomzatomat, mint amit a balett megkíván, így most egy, már jócskán elhasznált, ütött-kopott, irtó feszes mozgatószervrendszerrel csatlakoztam az egyébként élményórákhoz (hiszen itt már nem az a cél, hogy lemenjen a spárga, viszont egészséges keretek között az egész test átmozgatására kiváló a program). Hónapok kellettek ahhoz, hogy arról tudjak mesélni, amiről most mesélni fogok:
Eleinte alig bírtam megjegyezni a gyakorlatokat, azaz a lépések sorrendjét (holott mindenre emlékeztem gyerekkoromból, nagyjából egy mozdulat sem volt újdonság számomra). Most kezdem azt érezni, hogy éledezik a mozgásmemóriám. Egyre jobban megy a bevésés és az emlékezetben tartás is. Ehhez a sorozatészlelésemnek is fejlődnie kellett: mi mi után következik, előre vagy hátra zárom a lábam - ráadásul mindezt a pergő zene ritmusára. Javul a figyelmem: egyre könnyebben kint tudom hagyni az ajtó előtt a rengeteg kavargó gondolatot és problémát, és oda koncentrálni, ahova kell. Meglepő tapasztalatom, hogy ennyi éves létemre még fejlődik a testtudatosságom. Elkezdtem a hétköznapi tevékenységeim során észrevenni a rossz tartásomat, és korrigálni is magam. Gondolok itt nemcsak az egyenes gerincre, hanem arra is, hányszor kapom rajta magam, hogy feszesen felhúzom a vállaimat, meg behúzom a nyakamat... Észrevettem azt is, hogy egyenesebbre tudom nyújtani a térdemet. Vagy, amikor a zöld lámpa eléréséért szaladok, nem nyeklik ki a bokám. És szerintem sokkal kevesebbet recsegnek már az ízületeim is, mint korábban - bár a balettórákon azért meg tudom hangosítani őket... Kezdek tudni - újra - több mindenre egyszerre figyelni. És most már az egyensúlyomat is könnyebben megtalálom relevében, amint a felső testtartásomat kiigazítom.
Azt írtam fentebb, hogy mindazok a hatások, amelyeket magamon megtapasztalok, bárkire érvényesek lehetnek - így a diszlexiás gyermekekre (/felnőttekre) is. Akiknek pedig épp ezek a részképességeik működnek gyengébben, amelyek fejlesztését a balettórák tálcán kínálják. És bármilyen furcsán is hangzik, ahogy a nagymozgásokban, a térben egyre jobban eligazodunk és egyre otthonosabban érezzük magunkat, úgy változhat meg a betűk formáinak felismerési képessége, vagy az egyes betűk egymásutániságának megfelelő sorrendben történő észlelése is. Gördülékenyebbé válhat az összekapcsolás. A figyelem fejlődése maga után vonhatja, hogy ne maradjon ki betű vagy szótag, esetleg szó, illetve ne kerüljön be felesleges. Kiküszöbölhetjük a sorugrásokat. A ritmusészlelés fejlődésének köszönhetően javulhat a szóhatárok azonosításának képessége, ami szintén problémákat szokott okozni a diszlexiásoknak.
Az integratív diszlexia-terápiának klasszikus balettal kombinált részét a fent leírtak miatt is javasolom, leginkább az alsó tagozatos korosztálynak (érdeklődni lehet itt: info@diszterapia.hu). Velem párhuzamosan, vagy az itteni tapasztalatok megszerzése után pedig igen jó szívvel ajánlom a nyíregyházi Fix-Pont Balettiskola két nagyszerű balettmesterének páratlan szakértelmét a további fejlődéshez, szinten tartáshoz, de mindenképp egy egészséges életminőség érdekében!
