A mozgás és a nyelvhasználat kapcsolatáról

Ebben a bejegyzésben csak egy rövid példát szeretnék leírni azzal kapcsolatban, milyen fontos szerepe van a mozgás fejlődésének a nyelvi és gondolkodási képességek kibontakozásában. (Itt megjegyzem, hogy a nyelvi képességek/készségek közé nemcsak a beszéd tartozik, ami általában erről a fogalomról legelőször eszünkbe jut, hanem az olvasás és az írás is.) Ezeknek az összefüggéseknek a megismerése hozzásegítheti a módszerem iránt érdeklődőket az integratív diszlexia-terápia alapvető szemléletének pontosabb megértéséhez, melynek láthatólag ugyancsak központi eleme a mozgás (legyen az nagy- vagy finommozgás, balett vagy gépírás).

Nos, egy rövid gondolatkísérletre invitálom az olvasókat. Képzeljünk el egy néhány hónapos csecsemőt! Látjuk magunk előtt, amint hanyatt fekve hadonászik a kis kezecskéivel, és szemmel láthatólag ez a mutatvány egészen elbűvöli őt. Még fogalma sincs róla, hogy az a mozgó valami hozzá tartozik, az ő keze. A csecsemő ugyanis még nem köti össze a látványt az érzéseivel és a cselekedeteivel, csak lassan, hónapok alatt tanulja meg ezeket az összefüggéseket. Az egész folyamatnak a vezérmotívuma pedig a mozgás: a saját mozgástevékenységei fogják alakítani az érzékszervei által közvetített információk feldolgozását, észlelését. Ebből a példából máris láthatjuk, hogy születésünk pillanatától kezdve milyen fontos a mozgás. Folyamatosan mozgásban vagyunk, kölcsönhatásban a környezetünkkel, és ezek a tevékenységeink segítik létrehozni a testfogalmunkat.

Később testünk (mint afféle középpont) a folyton változó és mozgó világban történő, szintén örökös mozgásbanlevésével segíti a térbeli gondolkodásunk kialakulását, fejlődését. A térbeli gondolkodás pedig - empirikus kutatási eredmények szerint - az elvont gondolkodást alapozza meg (mindazt, ami a tanuláshoz szükséges!) (vö. Barbara Tversky 2021. Mozgásban az elme. HVG Kiadó Zrt., Budapest.).

A fentiekből számunkra egyelőre az a meghatározó gondolat szűrhető le, hogy mozgásfejlődésünk az épülő ház alapja: ennek segítségével ugyanis először térbeli modelleket raktározunk el az elménkben a világról, hogy aztán később ezeknek a segítségével képzeletbeli perspektívákba is bele tudjunk helyezkedni (pl. fel tudjuk dolgozni képzeletünk vetítővásznán előbb a szülőktől, nagyszülőktől... hallott mesebeli történeteket, később a grafikai (betű)jelek alakját, formáját, illetőleg saját olvasmányélményeinknek, a regénybeli kalandoknak az eseményeit).

A leírtak alapján talán még jobban érthető, miért is tudnak olyan eredményesek lenni a mesés-balettos foglalkozásaim az alsó tagozatos, olvasási nehézséggel vagy zavarral küzdő gyerekek körében.