A kiscsoportos foglalkozások előnyei

Foglalkozásaim mind alsó, mind felső tagozaton többnyire kiscsoportos keretek között zajlanak. (Természetesen olykor szükség van arra, hogy egyénre szabott órákat tartsak egy gyermeknek, tehát erre is van lehetőség, de ennek a bejegyzésnek most nem ez a témája.) 

A kiscsoport minimum 3, maximum 5 fő részvételét jelenti. Lehet, hogy akadnak Önök között olyan szülők, akik egy kicsit idegenkednek ettől, és jobban szeretnék, ha gyermekükkel csak egyénileg foglalkozna a szakember. Ezért néhány mondatban szeretném összefoglalni, melyek a csoportos módszer előnyei. Erről először általánosságban írok, majd konkrétan az integratív diszlexia-terápia tekintetében.

Először is: A csoport mindig egy keret, szervezett forma, amelynek kialakul egy saját dinamikája. A csoport tagjai viselkedésükkel, szavaikkal, reakcióikkal tükröt tarthatnak egymásnak. Reflektorfénybe kerül az egyes gyermekek magatartása, problémamegoldási stratégiája. A másik szemének tükrében rá lehet látni saját hiányosságainkra, előnytelen működési módjainkra, ugyanakkor erősségeinkre és azokra a tulajdonságainkra is, amelyek sajátosan a mi kivételes erényeink. Ilyen keretek között sokat javulhat a gyermekek önismerete és önbecsülése. Ugyanis a csoport nincs magára hagyva: van egy vezetője, jómagam. A vezető feladata, hogy feleljen a kibontakozó érzelmek, indulatok szabályozásáért, így a résztvevők biztonságban érezhetik magukat.

Másodszor: A csoportos foglalkozásokon átélhető a sorsközösség élménye. Hasonló problémákkal érkező/élő embertársakkal nyílik mód a találkozásra. Ennek kimagasló érzelmi hozadéka van.

Harmadszor: A közös sorsban osztozó csoporttagok saját tapasztalataikat megoszthatják egymás között, így gyakran több új, praktikus információhoz lehet hozzájutni (ő így csinálja - én is megpróbálhatnám, működik-e...).

Negyedjére pedig: A csoportfoglalkozásokon értékes emberi kapcsolatok szövődhetnek. Egyrészt a csoportvezető tanárral, másrészt a sorstársakkal. A csoportvezetővel kialakított és megélt őszinte kapcsolat mintázattá is válhat a gyerekek életében. És azt is tudjuk, hogy gyakran csupán maga a kapcsolat az, ami gyógyít... Tehát az új ismeretségek kivételes értéket képviselhetnek, amelyekből - ki tudja? - még barátságok is születhetnek.

Mindezeken túl az alsó tagozatos gyermekek foglalkozásai sokkal hatékonyabbak, ha többen vesznek részt rajtuk. Ugyanis, ahogy hétről hétre újabb és újabb betűvel ismerkedünk meg, egyre többféle kapcsolatot tudunk kialakítani közöttük, azaz értelmes szavakat alkotunk belőlük. Ezeket aztán a gyerekek eltáncolják: méghozzá úgy, hogy mindenki más betű balettgyakorlatát mutatja be, egymás után felsorakozva. A szerepeket cserélgethetjük. Sőt, egy gyermeknek esetleg több betű gyakorlatát is el kell táncolnia egy szón vagy mondaton belül, mindig az elhangzásuknak megfelelő helyen. Fejlődik a figyelem, a memória, az együttműködési és segítőkészség - miközben látványos koreográfiák születnek. A résztvevők pedig csak élvezik a táncmulatságot, és észre sem veszik, hogy gyakorlatilag az írást és az olvasást gyakorolják.

A felső tagozatos tanulók számára pedig azért is lehet előnyös a csoportfoglalkozás, mert kevésbé lesznek szégyenlősek, ha nemcsak nekik, hanem mindenkinek egyszerre, hangosan kell betűzni és ritmusra ütni a billentyűket. Márpedig ez az integratív diszlexia-terápiában rendkívül fontos, mondhatni kulcsszerepet betöltő módszertani elem.