A Betűbalett - A titkos nyelv c. mesekönyv kulisszatitkai

Hogyan segít ez a mesekönyv az olvasástanulásban? Minden alsó tagozatos gyermeknek, köztük még a diszlexiás gyerekeknek is. 

 
Ez a kérdés nyilván sokakat foglalkoztat, ezért összefoglalom Nektek néhány pontban az én eredeti, saját szándékom szerinti legfontosabb vonatkozásokat.

- A mesekönyv végig egyes szám második személyben szól a gyermekhez/olvasóhoz, azaz közvetlen megszólítottank érezheti magát. Vele beszélget a könyv lapjain keresztül egy segítő tündér. Tudjuk, hogy pszichológiailag ez mennyire fontos: hozzám beszélnek, nem általában véve bárkihez, hanem egyenesen hozzám; rám figyelnek, én vagyok a címzett, egyenesen az én problémáimmal foglalkozik "az a titokzatos valaki" "odaát", a könyv "másik oldaláról". Meglepő módon még el is találja, mi az én bánatom. Az érzés: Fontos vagyok, számítok. Talán most tényleg megéri figyelni.

- A betűk világa az említett korosztály számára még új, s mint afféle idegen dolog, akár félelmetes is lehet, a diszlexiás gyerekeknek ráadásul bosszantó, fárasztó, az olvasásgyakorlás sokuknak szenvedés..., azonban ebben a mesekönyvben a betűk világa egy pozitív értelemben vett titokzatos, rejtélyes, izgalmas, hívogató keretbe strukturálódik. Ebbe a varázslatos Betűbirodalomba invitálja magával a tündér a gyerekeket, "megfogja a kezüket" és közösen indulnak útnak. Az érzés: Biztonságban vagyok. Érdekesen hangzik - menjünk hát!

 
- Hamar megtudjuk, hogy a betűknek ez az elvarázsolt világa csupa jóindulattal van tele. Bár ott is történnek kisebb balesetek... - legutóbb például a birodalom titokzatos uralkodójával esett meg ilyesmi. Az uralkodónak nagy szüksége volna most kis olvasójára, így hát a tündérrel együtt felkerekedünk, hogy meglátogassuk és megismerjük őt. Az érzés: Lám, nem vagyok egyedül, másokkal is megesik ez meg az... De: az egész nem veszélyes!

- Nyilván nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Betűbirodalom lakói a balett nyelvén kommunikálnak, így hát a tündér az egyes betűk balettgyakorlatait kezdi tanítani az olvasónak. A betűk máris egy egészen új köntösben mutatkoznak be a gyerekeknek: mozgalmas, mozgásos formában. Sehol a régi unalom vagy kín, helyét átveszik az izgalmak, az érdekes balettgyakorlatok. A tündér kéri a gyermeket, hogy ne üldögéljen tovább (melyik gyermek nem örül ennek?), és csinálják együtt a mozdulatokat.

- A fentieket színes képi illusztrációk kísérik. Renczes Írisznek köszönhetem ezeket a csodás figurákat, valamint Kovács Tamásnak a gyönyörű kompozícióba illesztést és a (szerintem) varázslatos borítót.

- Az oldalméretek nem nagyok, a sorközök szellősek, az egész mese sem ijesztően hosszú (tudjuk, hogy az épp olvasni tanuló, pláne a diszlexiás gyerekeket a szöveg hossza kifejezetten el tudja ijeszteni) - bár lefogadom, hogy sokan sajnálják, amikor az utolsó laphoz érnek... Gutman Bea, a Kulcslyuk Kiadó szerkesztője gondos és lelkiismeretes iránymutatásának köszönhetem azt, ahogyan az egész könyv végül a legelőnyösebb, igazán az adott korosztály igényeihez szabott formában összeállt.

- A gyerekek nemigen veszik észre, miközben a mesekönyv lapjain kalandoznak, hogy igazából beszédészlelést, fonológiai tudatosságot fejlesztő gyakorlatokat táncolnak lépésről lépésre. (A könyvnek nem is fejezetei, hanem "lépései" vannak.) Ebben pedig a saját nyelvész vénám bontakozott ki.

 
- A nyelvi fejlesztő gyakorlatok sem sablonosak azonban. Újszerűségük, hogy nagymozgások segítik, kísérik le őket. Ezzel együtt a gyerekek a téri irányokban történő tájékozódást is gyakorolják (ami kiindulópont a síkban, azaz a papírlapon történő eligazodáshoz). A saját testük elhelyezését, egyensúlyát és ritmusát keresik a térben. Nagymintás kutatások bizonyítják ugyanis, hogy a nagy- és finommozgások, valamint a ritmusészlelés gyengesége szignifikáns összefüggést mutat az olvasás később kialakuló zavarával, így a mozgásügyesség nyelvi feladatokkal kombinált fejlesztése kihathat az írott nyelvi készségek (írás, olvasás) sikerességére is (forrás: Decarli, G. et al. 2024. Motor skills and capacities in developmental dyslexia: A systematic review and meta-analysis. Acta Psychologica, 2024/6. https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S000169182400146X; Obeid, Rita et al. 2026. Impaired Fine Motor Skills in Developmental Dyslexia: A Bayesian Meta-Analysis of 5 Decades of Research. Journal of Speech, Language, and Hearing Research, Volume 69, Number 7, Pages 3351-3380. https://doi.org/10.1044/2026_JSLHR-25-00509). Gyökerénél igyekszünk tehát megfogni a problémát (ezt persze a gyerekek nem tudják, nekik szerencsére ezúttal csak az élvezet jut belőle).

- Az egyes betűk bemutatásának, majd összekapcsolásának sorrendje nem véletlen. Nyelvészeti szempontból tudatosan alakítottam így őket, annak érdekében, hogy a legcélszerűbben segítsék a gyermeknél a hang-betű kapcsolatok újrahuzalozását, és a sokaknak problémát jelentő szeriális, azaz sorozatészlelés tréningjét. Az én mesémben pl. a d betű jelenik meg, de a hozzá hasonló, esetleg homogén gátlást kiváltó "párja", a b (vagy a p) ebben a mesekönyvben még nincs jelen.

 
- Az egyes betűbalett-gyakorlatok közben nyelvtant és helyesírást is tanulunk - bár erről egy árva szót sem ejtünk, elég az hozzá, hogy én tudom, hogy az történik... (Cseles nyelvész vagyok.) Pl. egy adott szó eltáncolása után a szó utolsó betűje mindig sasszézik egyet, mintegy szóközt táncol, hogy átadja a terepet a mondat következő szavának. Egy másik példa: a nagy bajkeverő j betű bemutatása egy adag pontos j-t tartalmazó (klasszikus) szópéldával történik, és ezek a kulcskifejezések többször is megismétlődnek a mesében.

 
- A történetmesélő több állandósult szókapcsolatot is használ, ami rögtön, az adott mondaton belül magyarázatot is kap. A mese ily' módon a szókincsbővítést is tudatosan támogatja.

- Minden betűnek van valamilyen karaktere. És előfordul, hogy megesik velük pár olyan hétköznapi dolog, ami az adott korosztály életében is ismerős jelenség. A betűk, mint kis megelevenedő "személyiségek" ugyanolyan, vagy hasonló tulajdonságokkal, gondokkal vannak megáldva, mint amilyeneket akár saját magán, akár az osztálytársain azonosíthat a gyermek. Ám épp ezen keresztül kap lehetőséget a mese nyelvén ahhoz is, hogy a problémás elemeket feloldja, vagy bizonyos dolgokat helyükre tegyen, megértsen, egyeseket feldolgozhasson. Mindez pedig egy fontos meseterápiás szemléletű foglalata a történetnek.

Bár természetesen, mint azt régóta tudjuk: "A művet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa." (Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek) Így hát kíváncsian várom a Ti meglátásaitokat is: Ti mit olvastatok ki belőle? Írjátok meg nekem: veronika.scheder@gmail.com