Nők Lapja Példakép-díj, 2025. - Oktatás kategória

2025. május 22-én én is részt vehettem a Nők Lapja gálaestjén, ahol az oktatás kategória egyik jelöltje voltam arra a Példakép-díjra, amit tavaly alapított a magazin, és amelynek az a nemes célkitűzése, hogy olyan egyszerű, hétköznapi emberekre igyekezzenek ráirányítani egy kis figyelmet, mint amilyen én is vagyok. Már egyáltalán a jelölés is óriási megtiszteltetés volt számomra. De azt álmomban sem gondoltam volna, hogy az idei nyertes én leszek...
Elmondhatatlanul hálás vagyok. A jelölőbizottságnak is, hogy egyáltalán felfigyeltek rám, illetve a munkásságomra. Őszintén mondom, hogy senkinek a senkije nem voltam/nem vagyok... Annak a sok, gyakorlatilag idegen ember támogatásának, akik engem körülbelül csak így, az internetről, vagy hírből ismerhetnek. Na és persze a Bus István által készített magazin-interjúból, amiért még egyszer is köszönet és hála neki is.

Jó érzéssel gondolok vissza arra, hogy az én gyerekkoromban, illetve a felnevelődésem során körülöttem is mindig voltak olyan felnőtt minták (nevezzük őket példaképeknek), akár a családomból, akár a tanáraim vagy más felnőtt emberek köréből, akik mellett fel lehetett nőni. Akiktől egy értékrendet el lehetett sajátítani. De nem kevésbé vagyok hálás a tanítványaimnak, azoknak a gyerekeknek és családjaiknak, akik az én foglalkozásaimat választják, továbbá azoknak a pedagógus kollégáknak, akik a betűbalettes akkreditált továbbképzésemet végzik. Hiszen mit érne a pedagógus tanítvány nélkül? Nem állhattam volna ott, a színpadon, ha nem lennének tanítványaim... Köszönöm a bizalmukat. Bízom benne, hogy az eddigi pedagógusi pályafutásom során többeknek tudtam átadni magamból valami kis értéket, mint kevesebbeknek. Ennek a csodálatos elismerésnek a birtokában pedig hatványozottan érzem, hogy a jövőre nézve az a feladatom, hogy ezt a szellemiséget, amit eddig képviseltem, továbbvigyem, ha lehet, még jobbá is tegyem. Azt tudom megígérni, hogy erre fogok törekedni.
Hálásan köszönöm!