Kézzel vagy géppel?

Jó tíz éve téma már, mind a sajtóban, mind a médiában, hogy szükség van-e egyáltalán modern világunkban a folyóírás elsajátítására. Amikor úgyis mindenütt számítógépet használunk... Hírek keringenek arról, hogy Amerikában egyes helyeken már nem is tanítják az iskolában a folyóírást, csak a tízujjas vakírást. (Ennek a mondatnak az utolsó tagmondata viszont nagyon fontos: a tízujjas vakírást azt igen, azt tanítják!)

Tudjuk, hogy a diszlexiás gyermekeknek általában gondot okoz a folyóírás elsajátítása is. Azt is többen tapasztalhatják, hogy gyermekük hajlamos a cirkalmas, gömbölyded folyóírásos betűjelek helyett nyomtatott kisbetűkkel írni, amolyan szögletesen, darabosan. Talán kevésbé köztudott, hogy egyébként a diszlexiás gyermekek használhatnak az iskolában számítógépet az iskolai jegyzeteléshez, dolgozataik megírásához (erre mindig a pedagógiai szakszolgálatok véleménye jogosítja fel az érintetteket).

Muszáj-e akkor erőltetni a diszes gyerekeknek ezt a nehéz folyóírást? Nem lehetne inkább a számítógép billentyűzetén megtanítani őket írni?

A pszicho- és neurolingvisztikai kutatásokban jártas nyelvészként és gépírástanárként a következő a véleményem:

• A folyóírás az elsődleges: gyakorlása fontos. Egy francia kutatócsoport még 1995 és 2012 között nagyszabású (és sokrésztvevős) kutatást végzett. Hogyan hat a folyóírás az agyunkra? Képalkotó eljárásokkal (fMRI-vel és CT-vel) bizonyították, hogy folyóírás közben az agynak nem ugyanazok a területei aktivizálódnak, mint más finommozgásos tevékenységek során. Ráadásul amikor folyóírással írunk, az agyunk más területei is edződnek: ilyenek a szófeldolgozásért, a szövegértésért, a hangképzésért, a nyelvtani feladatokért felelős területek. Magyar vonatkozásban Hámori József agykutató professzortól hallhattunk már hasonló megerősítéseket. Mivel folyóírás közben a Broca-mező (a beszédprodukció irányításáért felelős agykérgi terület) folyamatosan aktív, a folyóírást gyakorló gyerekeknek jobb ütemben fejlődik a beszéd- és kommunikációs készségük is. Hámori professzor ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a gépírásra is nagy szükség van, viszont rendesen kellene megtanítani: a tízujjas vakírás technikájával! (Felhasznált szakirodalmak: Samuel Planton - Mélanie Jucla - Franck-Emmanuel Roux - Jean-François Démonet (2013). A "kézírásos agy": A motoros és az ortográfiai folyamatok neuro-képalkotó vizsgálatainak metaanalízise. In: Cortex, 49/10. 2772-2787.; Hámori József (2016). A kézírás személyiségfejlesztő hatása. In: Új Köznevelés, 2016/2. https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-kozneveles/a-keziras-szemelyisegfejleszto-hatasa)
• A gyerekeknek tehát fontos megtanítani a folyóírást. Viszont rendkívül hiánypótló volna a tízujjas vakírás oktatásának bevezetése is, kb. 4-5. osztálytól. Azaz: nem a folyóírás helyett, hanem mellette!
• Kb. 10 éves korra eléri a gyermek kézfeje azt a méretet, amellyel már kényelmesen el tudja érni a számítógép egyes billentyűit, illetőleg kognitívan is eléggé éretté válik ennek az új írástechnikának az elsajátítására. Jó esetben ebben az életkorban még nincsenek kialakult rossz szokásaik, így tiszta lappal indulhatnak a billentyűzeten való eligazodás tekintetében.
• Véleményem szerint a folyóírás elsajátítására sokkal több időt kellene hagyni, sokkal több pedagógiai türelemmel és nagyobb engedményekkel. Sajnálattal tapasztalom, hogy a mai iskolák amolyan "versenyistállók"... (Megjegyzem: erről nem a pedagógusok tehetnek...)
• Az olvasástanítási technikák közül a magyar nyelvre vonatkozóan minden iskolatípusban a hangoztató-elemző módszert lenne kívánatos alkalmazni. Még ennél is jobb volna a fonomimikai módszer tanítása.

Mi a legnagyobb probléma? Az, hogy Magyarországon nincs gépírásoktatás. Sőt, néhány éve az országban egyedülálló tanárképzést is eltörölték. Se tanár, se tanítás. Egy olyan korban, amikor tényleg minden digitalizálva van, illetve valamilyen szinten minden munkavállalónak munkaeszköze a számítógép - és annak billentyűzete. Ráadásul a diszlexiás gyermekek számára kimondottan egy alternatív, augmentatív (támogató) eszköz használatáról lenne szó, amely nagyban megkönnyítené az életüket. Erre a könnyítésre elvileg törvényileg jogosultak is, csakhogy ez olyasmi, mintha a dzsungel közepén egy bennszülött kezébe adnánk egy okostelefont - biztos nagyon örülne neki, de semmire sem tudná használni.

Ezért hát a magam részéről nagyon örülök annak, hogy egyre többen érdeklődnek a szabályos tízujjas vakírás, azaz az elektronikus írástechnika elsajátítása után. Mondanám, hogy nem lehet elég korán elkezdeni - de itt azért van egy észszerű belépési határ (lásd: fent), ugyanakkor: sohasem késő! 😉