Fejlődési eredmények - 3.

Korábban (a Fejlődési eredmények 2. részében) írtam egy harmadik osztályos kislányról, aki a mesés-balettos foglalkozásokon igen látványos fejlődésen ment keresztül. Most egy másik alsó tagozatos gyermek, egy negyedikes, olvasási zavarral küzdő kislány előmeneteléről szeretnék beszámolni.

A negyedik osztály elején is nagyon nehezen ment neki az olvasás, különösen a betűk összeolvasása egész szavakká. Olyannyira, hogy a szeptemberi olvasásteszt felvételét konkrétan elutasította (otthon, a szülő kérésére sem végezte el). A beszédészlelési tesztjében néhány szeriális és kimondottan sok beszédhang-differenciálási hibát vétett.

Az integratív diszlexia-terápiás foglalkozásokon hétről hétre szívesen és nagy érdeklődéssel vett részt, annak ellenére, hogy gerincferdüléséből kifolyólag kötöttebb a mozgásrepertoárja (ízületeinek mozgástartománya szűk). Az első alkalommal igen látványos mozgásutánzási és mozgáskoordinációs zavart figyeltem meg nála, ami már a harmadik-negyedik találkozásunkkor sokat csiszolódott. Eleinte a betűk balettgyakorlatokkal megformált testképének felismerésében egyértelműen ügyesebb volt, önállóan viszont nehezebben tudta reprodukálni azokat. Többször előfordult, hogy bele is csacsogott a foglalkozásokba, és mondanivalója nem volt mindig koherens. Aztán teltek a hetek..., fokozatosan egyre jobban figyelt, és egyre ügyesedett. Egy ideig még jellemző volt rá, hogy bár a betűk "balettgyakorlatait" jól megjegyezte, az írott szövegek olvasásához hasonlóan a térben is nehezen boldogult azzal, hogy összekösse a "balettozó betűket" értelmes szavakká. Viszont egyre jobban teljesített azokban a feladatokban, amikor kinyomtatott képeken kapta meg ugyanazokat a szópéldákat, s a táncos fotókba bele kellett írnia az egyes betűket, majd így összeolvasni őket. Emiatt néha kérte is, hogy neki pl. rövidebb szavakat adjak csak önálló "elbalettozásra", én pedig kedveztem neki azzal, hogy a kiscsoportban differenciáltan ő kaphatott több képreírós feladatot. Mígnem fél év elteltével egyszer csak, szinte egyik hétről a másikra elkezdett a térben tökéletesen lebontani és felépíteni akár hosszabb szavakat is, a megfelelő balettos tartásokkal kísérve. Pillanatok alatt lebetűzött egy szót, vagy felismerve az általam táncolt sorozatot összerakta azt egésszé. Emiatt februárban megismételtem vele a beszédészlelési tesztet, és most már hajlandó volt olvasni is nekem, igaz, csak a mese felét. Az eredményei pedig itt is lenyűgöztek! A szeriális tesztje hibátlan lett, a beszédhang-differenciálási hibáinak száma egyharmadára csökkent. A feladat elvégzése alatt csak kétszer mutatott minimális elbizonytalanodást, a többi esetben határozottan magabiztos volt a válaszaiban.

A tavaszra feltűnővé vált, hogy már nemcsak el-, ill. befogadja a hangkapcsolatokat, és esetleg "papagájszerűen" utánozza őket, hanem a jelentésüket is szeretné tudni. Nem megy el értelmezés nélkül egyetlen (számára ismeretlen) hangkapcsolat mellett sem. Nyilván addig, amíg nem tanultunk meg minden betűt az ábécéből, olykor csak setesuta szópéldákat és mondatpéldákat tudunk összeállítani. Így például, amikor a mesében a magánhangzók azt találták ki, hogy a mássalhangzókkal fognak egyensúlyozni: egy adott magánhangzó jobbra is és balra is ugyanazt a mássalhangzót állítja, bizony, létrejöttek ilyen alakok, mint "mim", "tat", "tét" stb. Ezeket mind hasznos volt - az ő kifejezett kérésére - megmagyarázni, mondatba foglalni. Megszűntek a "mellébeszélései". Kommunikációja adekvát lett, közlendőjét logikusan vezeti be, kötöti össze, pragmatikai tudatossága kialakult. A legutóbbi foglalkozásunkon pl. alig jutottam szóhoz, olyan gyorsan felismerte a térbeli mozdulatokról az egész szavakat. Mi több, a mozgásutánzása is elképesztően sokat fejlődött! Ez pedig azért nagyszerű, mert miközben memorizálja, hogy melyik lábat merre, hányszor..., közben melyik kart hová..., edződik a gondolkodása - s gondoljunk csak bele, ugyanez történik írás/olvasás közben is: melyik betű merre kanyarodik, hová néz a "pocakja", és így tovább. Nem véletlen a két terület összehangoltsága.

Nemsokára befejezzük a tanévet, és egy záró bemutatóra készülünk a szülők előtt, ahol teljesen biztos vagyok benne, hogy ez a kislány akár a saját szülei számára is meghökkentő bizonyítékát adja majd előmenetelének - méghozzá fehér hattyúként 😊. Olyan bonyolult szavakat betűzve/táncolva el, amilyeneket a tanév elején el se tudott képzelni, mint pl. herceg, mókamester, hattyú, varázsló... és így tovább. (Igen-igen: csak így tovább! 😊)