Fejlődési eredmények - 2.

Ennek a cikksorozatnak az első részében (Fejlődési eredmények - 1.) már beszéltem arról, milyen módon mérem fel a hozzám érkező tanulók teljesítményét az integratív diszlexia-terápiás program elején, közepén és végén. Akkor az olvasásteszt bemutatására helyeztem a hangsúlyt, és egy elektronikus írástechnikát tanuló középiskolás lány féléves előmeneteléről, sikereiről számoltam be. A mostani írásomban egy alsó tagozatos általános iskolás, egészen pontosan 3. osztályos tanuló mesés-balettos fejlesztésének féléves részeredményeit ismertetem, nagy örömmel.

A szóban forgó kislányt nem diszlexia, hanem "csak" olvasási nehézség tüneteivel hozta el hozzám az édesanyja szeptemberben. Azzal a szerencsés adalékkal, hogy kifejezetten érdeklődik a balett iránt. Utóbbi valóban pozitív "plusz", hiszen, ha motivált is a gyermek, sokkal könnyebben halad a munka. A program elején felvett tesztek közül a beszédészlelési vizsgálatban is akadtak beszédhang-differenciálási és szeriális (sorozat-)észlelési hibázásai, valamint egészében véve gyakran látszott rajta válaszadás közben a bizonytalanság. Az olvasása sem volt gördülékeny, a legfeltűnőbb és legzavaróbb jelenség a szinte folyamatos hezitációja, őzése volt.

Az első hetekben/hónapokban nála is észre lehetett venni a foglalkozásokon, hogy fonológiai tudatossága még nem áll szilárd lábakon. (A fonológiai tudatosság képességéről, annak fontosságáról iskolába lépés idején, kapcsolatáról az írott nyelvi készségek elsajátításával részletesebben is beszélek egy előadásomban, melyet a webáruházamban találhatnak meg az érdeklődők.) Egy-egy szó hangokra bontásakor előfordult, hogy sokat gondolkodott, ki-kihagyott hangokat vagy felcserélte őket. Időközben kirajzolódott előttem egy olyan teljesítményszorongó kislány képe, akinek láthatólag több időre van szüksége a feladatok elvégzéséhez (nem buta! - tudja, csak többet kell gondolkodnia), ám érzékelvén saját lassúságát (pedig nálam aztán nincs rohanás, türelmesen várunk😊), gyakran kapkodni kezd, és a nagy kapkodásnak természetesen hibázások az eredményei. Sajnos könnyen el tudom képzelni, hogy az iskolai tempó, az életszerűtlen elvárások keserű gyermeki tapasztalatai nyomán alakult ki benne ez az attitűd, s teljesített picit gyengébben az elvártnál. Ahogy haladtunk előre a mese fejezeteivel, minden alkalommal egy-egy új betű balettgyakorlatát ismertük meg, így egyre hosszabb szavakat, hamarosan pedig egész mondatokat is el tudtunk már táncolni. Január-februárra olyan látványos fejlődésen ment keresztül ez a kislány, hogy megismételtem vele az év eleji tesztvizsgálatokat. Az eredmény pedig az lett, hogy a beszédészlelési feladatban hibátlanul teljesített, méghozzá magabiztos válaszadásokkal, a tesztszöveg elolvasását 2/3 idő alatt, fele hibával végezte el, valamint eltűntek a zavaró hezitációi (az őzése). A gyakorlati foglalkozásokon azt tapasztalom, hogy a legtöbbször villámgyorsan bontja fel hangokra, illetve rakja össze hangokból a szavakat, akár egész hosszúakat is. Miközben párhuzamosan nagyon szépen balettozza is őket! Egyébként is jó adottságai vannak a baletthez (amire részben születni kell, nála ez adott), de ezen a téren is látványosan sokat fejlődött: például a mozgásutánzása, a memóriája, a téri tájékozódása (irányfelismerése) és az egyensúlya is. Élmény látni, ahogy hétről hétre tökéletesednek a mozgáselemei - párhuzamosan a fonológiai tudatosságának megszilárdulásával. Most már nem okoz gondot számára egy hang pozicionálása a szó hangtestében (ennek érdekében egyébként nagyon praktikus, ha több gyermek van egy csoportban, mert akkor egy-egy betűt képviselve egymás mellé állhatnak, helyet cserélhetnek, keveredhetnek... - mindez tükör előtt igen látványos, jó fejlesztő feladat). Ahogyan az sem, amikor egy kis "rendetlenség" támad a Betűpalotában, s a balettozó betűk jól összekeverednek - nagyon ügyesen értelmes sorrendbe állítja őket.

Ez a kislány a nyár elején befejezi nálam a diszterápiát, és nyugodt lélekkel engedem ki a nagyvilágba, mert meg fogja állni a helyét. Ráadásul nagy örömömre a balett iránti érdeklődése sem halványult, sőt, talán erősödött, így azt a vonalat viszi most már tovább egy igazi (nemcsak mesebeli 😉) balettiskolában. Minden reményem szerint sokkal nagyobb önbizalommal, egészségesebb lélekkel. Legalábbis szívemből kívánom neki!

Az alábbi két rövid videó egy apró bepillantás a mi kis mesevilágunkba: