Diszlexiás/diszgráfiás gyermek meseterápiájának tanulságai - 2.
Mostantól a blog.hu-n is megtalálod a bejegyzéseimet:
Az előző bejegyzésemben meséltem egy 11 éves kislány diszlexiás/diszgráfiás küzdelmeiről (itt olvashatod el: https://www.diszterapia.hu/l/diszlexias-diszgrafias-gyermekek-meseterapiajanak-tanulsagai-1/). Röviden visszautalva az esetre: szorongó, blokkoló gyermek, aki jelenleg még a tagadás fázisában áll (érzelmileg még nem képes nyíltan beszélni iskolai megaláztatottságáról, nyílt rákérdezésre számára "minden rendben van" - míg a valóságban sajnos sok minden nincs rendben.) Most ismerkedjünk meg az ő mesekártyájának legfontosabb hozadékával.
Melyik a kedvenc meséd? - szól a kártya legelső kérdése. A spontán válasz megmutatja, ki vagy Te, hiszen ennek kapcsán arról beszélgetünk, hogyan jelenik meg ez a mese a saját életedben. Elképesztő, hogy micsoda párhuzamokra derül fény, és mekkora aha-élményekben van részük azoknak, akik elég bátrak ahhoz, hogy ebbe a tükörbe belenézzenek! A mai gyerekeknek erre a kérdésre gyakran már nem klasszikus meseválaszok jutnak eszükbe, meg szokták kérdezni, hogy filmet is mondhatnak-e. Én megengedem nekik, hogy mondjanak. Ugyanis nekem éppen arra az információra van szükségem, melyik az a történet, ami jelenleg a leginkább foglalkoztatja, leginkább leköti - ez a nem véletlen, és ezzel érdemes dolgoznunk. Ez a kislány a Wednesday című sorozatot nevezte meg jelenlegi nagy kedvencként. Hűha, az ilyen helyzetek feladják a leckét: egy 8 részes (részenként 1 órás) sorozatot kellett megnéznem a következő találkozásunkig ahhoz, hogy magam is képben legyek a sztorival, és igazi segítője tudjak lenni, miközben a történet szereplőinek és fordulatainak segítségével majd az ő lelkében kalandozunk. Összesen 4 alkalmat szántunk ennek a sorozatnak a feldolgozására (azaz 4 hetet), ezután érezhető volt, hogy pillanatnyilag kimerítettük a témát, és akkor váltottam újabb, már általam hozott mesére, ami viszont már megalapozottan került kiválasztásra - de erről majd később.
A kép forrása: port.hu
A kislány mesekártyájának több kérdésében is a szóban forgó történet köszönt vissza. Kedvenc hőse pl. a főszereplő, Wednesday, akihez magát igencsak hasonlatosnak tartja. Első körben tehát összegyűjtöttük azokat a vonásokat, amelyekben ők ketten hasonlítanak egymásra, illetve azokat, amelyek benne (még) nincsenek meg, de szeretné őket birtokolni - nyilván utóbbival majd jól lehet dolgozni: mit kell ahhoz tenni, hogy ilyenné vagy olyanná válj..., de ezt most még túl korai lenne boncolgatni, mindent csak fokozatosan és sorjában. A mesekártyának egy másik pontja arra kérdez rá, melyik az a mesehelyszín, ahová be nem tennéd a lábad. Ezek a nemszeretem helyek fontos dolgokat hoznak felszínre: ez a kislány - szintén kedvenc sorozatából - a hullaházat jelölte meg, de nyomban rá is eszmélt, hogy bár vannak helyek, ahová nem szívesen tesszük be a lábunkat, néha mégis megéri, hiszen megeshet, hogy ott rejlik valaminek a megoldása (a történetben aktuálisan egy nyomozás bizonyítékai). Hoppá! Erre a momentumra nagy hangsúlyt helyeztem: bizony, néha be kell vállalnunk a nemszeretem dolgokat is a cél elérése érdekében... De erre ő teljesen magától jött rá, én egy árva szót sem szóltam, csak hallgattam a saját okfejtését... Érdekes egyébként, hogy arra a kérdésre: Hol lennél legszívesebben egy mesében? azt a különleges iskolát nevezte meg, amelyikbe Wednesday is jár. Miért, mit lehet egy ilyen helyen csinálni? - tudakoltam tovább. Mire az első válasza talán meglepő módon az volt, hogy tanulni! (Ezen kívül nyomozni, érdekes dolgokat felderíteni.) Most őszintén, vizsgáljuk meg alaposabban ezt a feleletet: ez a kislány igenis szeretne tanulni, iskolába járni, ha számára ahhoz megfelelőek lennének a körülmények... Ugye, kezditek már érteni, hogyan tud a szimbólumok nyelvén mesélni nekünk a mese a gyermek igazi problémájáról?
A mesekártya tanulságai közül még egy dolgot szeretnék kiemelni. Három figyelemreméltó tulajdonságot nevezett meg a kislány, amelyikben hasonlítanak vagy épp különböznek Wednesday-jel, ezek pedig: nem akar olyan lenni, mint az anyukája (ebben hasonlítanak), van egy különleges képessége (ebben különböznek - tehát: a jelek szerint még nincs tisztában az ő különleges képességeivel, pedig már én is fel tudnék sorolni néhányat, aki még csak kb. 1 éve ismerem őt), illetve a filmszereplő főhősnek van egy segítője, aki állandóan vele van - s ez még hiányzik az ő életéből. Ezeket a pontokat azért ragadtam ki, mert a terápia későbbi szakaszában még visszaköszönnek. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok rá, hogy hogyan!