Az olvasási készség integratív, mozgásos-élményalapú fejlesztése

Az alábbiakban abban szeretnék segíteni a diszlexiás, diszgráfiás gyerekeknek, felnőtteknek, vagy az érintett gyerekeket nevelő szülőknek, hogy pontosan megértsék:

- Mi az igazi oka az olvasási zavarral, azaz diszlexiával (és gyakran az írás társuló zavarával, diszgráfiával) élők problémáinak? Mi van a háttérben?

- Hogyan segíthetnek rajtuk az integratív, mozgásgyakorlatokon alapuló, élményszerű foglalkozások? Hogyan reagál az integratív program a háttérbeli okokra?

>> Abban bízom, hogy így könnyebben el tudják dönteni, hasznos volna-e számukra az általam kidolgozott és vezetett integratív terápia.

Nézzük először a hátteret, az okokat:

Az olvasás (és az írás) zavarával küzdő gyermekek értelmi képességei az átlagos, sőt, sokszor az átlagon felüli kategóriába esnek. Problémáikat az olvasás (és írás) elsajátításának (és későbbi készségszintű használatának) terén nem is a lustaságuk okozza! Nem neveletlen, bestia kölykök (még ha egy idő után annak is tűnnek) - viselkedéses reakcióikat az a jogos frusztráció váltja ki, amelyet értelmi képességeikhez viszonyított igen gyenge eredményeik láttán megélnek. Tehát: nem azért megy nehezen a tanulás, mert a gyerek buta vagy lusta vagy deviáns, hanem...

Az olvasástanulás (és írástanulás) súlyos problémáinak hátterében bizonyos alapfunkciók fejletlensége, vagy hibás működése áll. Melyek ezek az alapok?

Az olvasás (és írás) zavara az észlelési (idegen szóval percepciós) folyamatok zavarának következménye. Úgy is mondhatjuk, hogy a diszlexiások, diszgráfiások eltérően észlelik a körülöttük lévő világot. Az eltérő észlelésnek pedig eltérő gondolkodásmód a következménye. (Utóbbiból persze előny is kovácsolható, így történik, hogy sok disz...-es bizonyos területeken az átlagnál sokkal tehetségesebb!)

De mi az az észlelés?

Az érzékszerveinkkel felfogott ingerek felismerése. Tehát: amit látunk, hallunk, tapintunk..., annak az azonosítása. Még nem megértés, hanem az ahhoz vezető köztes lépcsőfok! Eredménye az észlelet, amiben összeadódnak a különböző érzékleti területekről származó ismertetőjegyek, pl. alak, szín, nagyság, távolság... Az érzékszervi bemeneteknek megfelelően több típusáról beszélhetünk, van pl. látási észlelés, hallási észlelés... Én most ezek közül a tér észlelésével foglalkozom. A tér észlelése ugyanis a látás, hallás, tapintás, mozgás és egyensúly érzékelésének az összeadódásából származik.

Mi köze a tér észlelésének a későbbi olvasás- és írástanuláshoz?

Nagyon sok köze van! Ha a gyermek nem tud helyesen tájékozódni a térben, a térbeli viszonyokban, az irányokban, akkor az olvasás és írás tanulásakor gondot fog okozni számára pl. a haladási irány (balról jobbra), a betűk formájának megkülönböztetése, a térbeli helyzetének pontos észlelése (merre áll a d, b, p pocakja; n vagy u van odaírva; hol "darabolódnak el" a szavak és a mondatok...).

Miért, mi kell a jó térészleléshez?

Testséma. És az mi? Szűkebb értelemben az, hogy ismerjük a testünk határait, tudjuk kontrollálni az egyes testrészeink mozgásait. Azaz: urai vagyunk a testünknek. (Erre épül majd a testfogalom, amikor már meg is tudjuk nevezni az egyes testrészek nevét, helyét, funkcióját.) Ha valaki nem ura a saját testének, nem tud vele és a mozgásaival a környezethez, a feladatokhoz jól alkalmazkodni. A testséma kialakulatlanságának hátterében többnyire mozgásérzékelési, egyensúly-érzékelési zavarok állnak (természetesen rendezett környezeti, szociális körülmények mellett).

Mi segíti az érzékelés, észlelés és a testséma kialakulásának fejlődését?

Az érzékelés és az észlelés fejlődését az aktivitás, a mozgás segíti - másképp megfogalmazva: az érzékelés és az észlelés a mozgáson keresztül, ill. a mozgással együtt fejlődik! Az észlelés majd fokozatosan válik le a mozgásról, fokozatosan függetlenedik a cselekvéstől. Ahhoz azonban, hogy ideáig eljuthassunk, saját testünk cselekvőképességével kell megtapasztalnunk a környezetünket.

"Ami megfogható, az végül felfoghatóvá lesz." (Ingelid Brandt)

Hogyan segít az integratív diszlexia-terápia?

Ha belegondolunk, a mozgás egész életünket végigkíséri, és szinte minden tevékenységünkben jelen van (az is mozgás, ha pislogunk, beszélünk, ránézünk valamire vagy valakire...). Az iskolába lépő gyerekeknek még igen nagy a mozgásigényük (megjegyzem: az idősebbeknek is), és eredendően megvan bennük a vágy arra, hogy saját aktivitásukon keresztül járuljanak hozzá a tanulási folyamathoz, tehát nem passzív befogadók, hanem aktív tenniakarók szeretnének lenni. 

Hasznos lenne, ha az iskolai tanórákon is több lehetőségük lenne a tananyag mozgásos feldolgozására. Ha ugyanis mozgáson keresztül történik a tanulás, könnyebben megértik, amit tanulnak, és jobban meg is jegyzik! Nem beszélve arról, hogy jobban fejlődik a figyelmük, a képzeletük és a téri tájékozódásuk. Mozgáson keresztül mindannyian jobban megértjük az összefüggéseket is, hatékonyabban fejlődik a gondolkodásunk.  

Régi igazság, hogy a jó terápia onnan kezdődik, ahol az alapok építése megbomlott - tehát visszamegy a legutolsó, még egészséges szintig. Ez pedig esetünkben a mozgáson keresztül történő észlelési funkciók helyreállítása lesz - de nem akárhogyan!

A mai iskolarendszer rettentő nagy tempót diktál. Ez gyakran még a tipikusan fejlődő gyerekeknek is sok, nemhogy az olvasás és írás zavarával küzdőknek! Ahhoz, hogy együtt tudjanak haladni a többiekkel, sokszoros erőfeszítéseket tesznek. Ez már a tanórákon is sokkal több munkát jelent számukra, így természetszerűleg délutánra már lényegesen fáradtabbak, mint mások. Amikor problémáik okán 4-5 óra magasságában még további különórákra is kell menniük, nyilvánvalóan (és teljesen jogosan!) könnyen elszakad náluk a cérna. Ezek a plusz erőfeszítések, amennyiben ugyanúgy zajlanak, mint a tanórákon (egyhelybenülősen, befogadó-szerepkörben...), gyakran már nem hozzák meg a várt eredményt, sőt...

Az integratív diszlexia-terápiában arra helyezem a hangsúlyt, hogy a gyerekek mozogjanak, miközben a hallási észlelés alapjaihoz is visszanyúlunk. Nagymozgásos feladatok vannak a fókuszban, betű-hang megfeleltetési gyakorlatokkal, sorozatészleléssel, közben sok mesével, beszélgetéssel, nevetéssel - kiscsoportos formában, hasonló képességű társakkal. A gyerekek a saját testükkel dolgoznak a térben, hogy megtapasztalják az irányokat, a határokat, a távolságokat, miközben javul az egyensúlyuk is. Valójában alig veszik észre, hogy "tananyag" is szerepel a programban: egy-egy betű formáját, alakját képezzük le testünk különböző mozdulataival. Ehhez a mozgáselemeket (és gyakorlatokat) a klasszikus balettből merítem, ettől azonban nem kell megijedni (különösen fiús szülők ne menjenek a falnak!:), hiszen itt nem balettoktatás zajlik, hanem mozgásformák kölcsönzése, leegyszerűsített, mindenki által kivitelezhető és élvezhető formában. (A kislányos anyukák pedig azért örülhetnek, mert van lehetőség arra is, ha valaki többet szeretne balettozni!;) 

A bejegyzés első részében levezetett oki háttértényezők ismeretének függvényében bízom benne, hogy mostanra minden olvasó számára érthető már, hogyan reagál az integratív diszlexia-terápia közvetlenül a problémákat kiváltó tényezőkre. Amint az alapok, a térbeli nagymozgásos funkciók stabilizálódnak, megnyílik az út a térből a síkba is: a tankönyv és a füzet papírlapján történő sokkal könnyebb eligazodáshoz.

Ebben az írásban főként a fiatalabb korosztály fejlesztési programjáról volt szó. Ám az idősebbek tízujjas gépírástanítása is mozgásalapú, élménydús és ráadásul korszerű technika, melybe szükség esetén ugyanúgy belecsempészem a nagymozgásos alapok stabilizálását is - kinek-kinek a vágyott célja elérése érdekében. 

A szeptember végén induló (1 tanévet felölelő) tanfolyamaimra várom:

- azokat az 5-11 éves gyerekeket, akik Nyíregyházán élnek - jelenléti foglalkozásokra, heti egyszer 45 percben,

- azoknak a gyerekeknek a szüleit, akik más városban élnek - online szülőcsoportomba, egyéni megbeszélés alapján,

- azokat a 11. életévüket betöltött tanulókat és felnőtteket is, akik a tízujjas vakírás elsajátításával szeretnék fejleszteni olvasási és íráskészségüket - online tanfolyam keretében.