Amikor a nyelvészet és a matematika találkozik

Mi várható az integratív diszlexia-terápiától diszkalkuliában is érintett tanulók esetében?

Nyelvészként/pszicholingvistaként az olvasás és az írás nehézségeivel és zavaraival foglalkozom, viszont fejlesztési lehetőségeket keresve előfordul, hogy meg-megtalálnak a diszkalkuliás gyerekek szülei is. Elsősorban számukra foglaltam most össze az alábbi gondolatokat:

A diszkalkulia a tanulási zavaroknak egy ritkább típusa (sokkal ritkább, mint az olvasás- és írászavar). Diszkalkuliára utaló tipikus jelzőfaktorok például, amikor a gyerekek számokat/számjegyeket hagynak ki/toldanak be, azokat felcserélik (pl. 18 helyett 81), nem tudnak visszafelé számolni, nem igazodnak el egy időtengelyen, a nagyságrendekben, a formákat rosszul ítélik meg (pl. 6 vagy 9). Az irányok megkülönböztetésének nehézségével (jobb-bal) is küzdenek. A diszkalkulia gyakori velejárója a rossz ritmusérzék, illetve az ujjak globális használatának nehézsége is. Ezeknek a problémáknak a hátterében az átlagostól eltérő érzékelés és észlelés, mint információ-feldolgozási folyamatok zavara áll. A tipikus diszkalkuliás gyerekek általában nagyon értelmesek, csak a matematika okoz számukra problémát.

A fent írtak sok rokonságot mutatnak a diszlexiával (vannak, akik éppen ezért a diszlexia "kistestvérének" is nevezik a diszkalkuliát). A tünetek tükrében nézzük tehát, hogy az elektronikus írástechnika tanulása milyen integratív módszerekkel segíthet a diszkalkuliás gyermekeknek:

Ismert tény, hogy speciális koordinált mozgások gyakoroltatásával lehet hatni az idegrendszer információ-feldolgozó folyamataira. A tízujjas vakírás elsajátításakor betűről betűre, ujjról ujjra haladunk. Az új betűt mindig az alapbillentyűjével együtt kezdjük gyakoroltatni: sokszor írjuk egymás után ugyanazt a betűkapcsolatot közös, hangos betűzéssel. Így rögzítjük a fogás- és leütéstechnikát, a hang-betű megfeleltetést, mindeközben ügyesednek az ujjak, stabilizálódnak az irányok a térben és a síkon is.

Hangsúlyosan van jelen a szerialitás, a sorozatészlelés fejlesztése. A szavakat ugyanis betűzve másoljuk/írjuk. Nem mindegy, hogy bokrát vagy kobrát... Ez ugyanaz, mint a fentebb említett 18 vagy 81. Mindig, minden sor leírása után ellenőrizzük a munkánkat: a tanulók maguk ismerik fel, ha valamit elrontottak. Megbeszéljük, miből adódott a hibájuk: kétszer nyomta le ugyanazt a billentyűt? vagy ellenkezőleg, eggyel kevesebbszer? esetleg felcserélte a betűk sorrendjét? a szomszéd ujja is elmozdult a helyéről? másik ujjával ütötte a betűt? (Egyáltalán ismeri-e az ujjait? Melyik ujjat hogy hívják?) Kiderül, kinek mi a típushibája, mire kell jobban odafigyelnie - így személyre szabott gyakorlóanyagokat is lehet számukra összeállítani.

Írás közben tekintetük a másolandó szövegen nyugszik: szokják a balról jobbra haladó, tagolt feldolgozást. Olykor tükörírásos feladatokat is végzünk: másold le ezt a sort hátulról előrefelé! Ez a gyakorlat rendkívül jól fejleszti a figyelmet és a sorozatészlelést, diszkalkuliásoknál a tipikus problémát, az inverz folyamatok kivitelezését.

De dolgozunk az alakokkal, formákkal úgy is, hogy betűnként vagy szavanként fél vagy egész piramist építünk és bontunk le. Közben persze számolni kell: mindig egy betűvel vagy egy szóval írunk többet/kevesebbet a következő sorba. Megmutatom, hogyan:

p

pi

pir

pira

piram

pirami

piramis

A sok közös hangos betűzés, ütemtartással vagy zenére történő írás a ritmusérzéket is fejleszti. Segíti a figyelem koordinálását, csökkenti a hiperaktív megnyilvánulásokat (melyek gyakori velejárói a diszes problémakörnek).

Egyre többet hallunk olyan kutatási eredményekről is, melyek szerint agyunk mozgás közben könnyebben rögzíti az információkat - ez pedig még egy érv az integratív diszlexia-terápia hatékonysága mellett a diszkalkuliában érintett tanulók esetében is.