A balett szerepe az Integratív Diszlexia-terápiában
A karácsonyi ünnepnapokat sokféle rituálé tarkítja a családok életében. Nem vagyunk egyformák, egyeseknek a Reszkessetek, betörők!, míg másoknak a Diótörő megtekintése jelenti az elmaradhatatlan december végi programot. Azaz: az eredeti Hoffmann-mese balettfeldolgozásáé. Ha karácsony, akkor színház és balett! Ha máskor nem is, de legalább egyszer az évben. És nem is kell ahhoz szakavatottnak lenni, hogy ámulva figyeljük a balett-táncosok légies mozdulatait, s egy-két órára teljesen elvarázsolódjunk.
Felmerülhet a kérdés: mi köze lehet a klasszikus balettnek az olvasási készségekhez, avagy a diszlexia korrekciójához? Milyen benne rejlő értékeket lehet kiaknázni ahhoz, hogy a gyerekek könnyebben összekapcsolják az egyes hangokat a nekik megfelelő betűk formáival, biztosabban megjegyezzék ezeket a kapcsolatokat, s egyre gördülékenyebben felismerjék a különböző kombinációikat is? Ebben a bejegyzésben ezekre a kérdésekre igyekszem válaszolni.
Ne hagyjuk hát magunk mögött a balettet, kezdődjön vele az új év is, sőt, vigyük magunkkal! Kívánok hozzá mindenkinek jó egészséget és örömteli, eredményes következő 12 hónapot!
A táncterápia fogalma és gyakorlata hazánkban is ismert. Ez a fajta terápiás eljárás azonban pszichoterápiás illetékességű, azaz: pszichés problémák esetén alkalmazzák módszerspecifikus képzettségű pszichológusok, pszichoterapeuták. A tanulási nehézségek és zavarok kezelésére viszont tudomásom szerint ez idáig még nem készült táncterápián alapuló fejlesztő program. Az Integratív Diszlexia-terápia azonban éppen ebbe a "résbe" illeszkedik, és kiaknázza a balett-tánc mozgáskultúrájában rejlő lehetőségeket. Annak érdekében, hogy kicsit jobban megértsük, melyek lehetnek ezek a lehetőségek, és hogyan függenek össze a diszlexiás gyerekek problémáinak kezelésével, leírok itt néhány gondolatot magáról a klasszikus balettről.
Általánosságban elmondható, hogy a klasszikus balett mozgásgyakorlatai rendkívüli fegyelmet, szabályozottságot, maximális precizitást igényelnek. A rendszeres gyakorlás által pedig olyan mértékben fejlődik a táncosok koordinációs készsége és mozgásharmóniája, amellyel minden más táncstílust is sokkal könnyebben el tudnak sajátítani.
A zenére (általában élő zongorakísérletre) kivitelezett, ütemes, ritmikus gyakorlatoknak szabályos sorrendje van, amelytől eltérni nem lehet. Az órák felépítése mindig a fokozatosság elvét követi: a rúdgyakorlatok (amikor a balett-táncos egyik vagy mindkét kezével egy falhoz rögzített rúdba kapaszkodik) az ízületek és izmok bemelegítését szolgálják, még egyensúlyozási problémák nélkül; a középgyakorlatok (amelyeket már a terem közepén, mindenféle kapaszkodó nélkül végeznek) már megkövetelik a jó egyensúlyt és az automatikus mozgáskoordinációt; végül következnek a legnagyobb erőkifejtést igénylő ugrások, forgások, fiúknál/férfiaknál az emelések, lányoknál/nőknél a spicc-cipős gyakorlatok. A spicc-cipő az, amiben teljesen lábujjhegyen áll a balerina, iszonyú kemény az orra, és jókora bütyköket meg kalapácsujjakat lehet szerezni a rendeltetésszerű használatával, ellenben gyönyörű látványt nyújt, amint értő kezekbe... akarommondani lábakra kerül! A gyakorlatoknak fent részletezett sorrendje egy balett-táncos életében napi rutin, és több órányi program. Az egymásraépültség pedig nagyon átgondolt, több évszázados tapasztalaton alapuló metódus.
A balett egy szép, harmonikus mozdulatnyelv, melyben az egész test részt vesz. A balett-táncos szó szerint a feje búbjától a lába ujjáig minden testrészét szigorú felügyelet alatt tartva, precízen kidolgozott mozdulatsorok összehangolásával használja (pl. fejének elfordításával és tekintetével követi kézmozdulatát, miközben az ellentétes oldali alsó végtagjával egy ellenirányú mozdulatot végez) - mindezt ráadásul a hangzó zene ütemére. Talán nincs is más olyan tevékenység, amely ilyen közvetlen hatást tudna kiváltani a testérzékelés és testtudat alakulására. A balettoktatás klasszikus tantervi programja mindemellett fejleszti a gyermekek "szocializációs, kommunikációs készségét, kezdeményező készségét, a kulturális és általános műveltségét. Lehetőséget nyújt a tanulók mozgásműveltségének, mozgáskultúrájának sokoldalú fejlesztésére, fizikai állóképességük, ügyességük, cselekvő biztonságuk, ritmusérzékük, hallásuk, tér- és formaérzékenységük fejlesztésére, gazdagítására (Barna, M. - Bombicz, B. - Szitt, M., 2020: 8.)".
A diszlexiás tanulók problémáinak háttérben tipikus az idegrendszer éretlensége vagy hibás szerveződése. Az idegrendszerre leginkább a mozgáson keresztül lehet hatni: az újabb és újabb mozgásformák szisztematikusan felépített gyakorlása (akár a korai életkorokban kimaradt, kiesett fázisokkal kezdődően) elősegíti az idegrendszer fejlődését. A mozgásfejlesztés egyébként is fontos az olvasás-írás megtanulásához, a diszlexiás célcsoportnál azonban külön figyelmet is igényel. A gyakorlás legfontosabb részterületei: a testtudat fejlesztése (testkép, testfogalom, testséma), a tapintás, a mozgásérzékelés, az egyensúlyérzet, a két testfél mozgásának összehangolása, az alapmozgások koordinációjának javítása, a téri tájékozódás fejlesztése és a bizalomerősítő gyakorlatok. Mint fentebb olvashatták, ezek éppen olyan területek, melyekre a klasszikus balett elemeivel, gyakorlataival rendkívül eredményesen lehet hatni. Ebben rejlik az Integratív Diszlexia-terápia leegyszerűsített balettgyakorlatokkal megtámogatott módszertani specialitásának lényege.